Chi Phéo Jártában-keltében káromkodott. Mindíg igy csinált: leitta magát, aztán nekiállt káromkodni. Előbb az eget szidta. Hogy szakadna le! Az ég azonban nem tartozik senkihez, hát az életet kezdte ócsárolni. De ennek sem volt semmi foganatja, hiszen az élet mindenki, s így végül is senki. Dühében gyalázta a falut, egész Vou Đait. Vou Đaiban viszont azt mondják magukban az emberek: ˝Mindenkit a faluban, kivéve engem. Így aztán senki sem vetett rá ügyet. Ez már igazán fölháborító volt! Az őrületbe kergetik az embert! Még csak nem is válaszoltak - szukakölykök mindannyian! Hát megint hiába rúgott be? Nagyon szánni való volt! Ki lehetett az a féleszű bugris, aki a világra hozta őt, hogy aztán ennyire szerencsétlen legyen? Jaj, jaj! Ha egyszer a keze közé kerülne! Csak jönne, csak találkozna azzal a gazemberrel, aki nemzette őt! Csikorgatta a fogát, és szapulta a nyomorultat, aki életet adott Chi Phéonak. Próbálja meg valaki kitalálni, ki adott életet neki. Egész Vou Đaiban senki sem tudta ezt, még ő maga sem... ** Egy napon pitymallatkor talált rá egy angolnahalász az elhagyatott téglaégatő kemence közelében: mezítelen testét egy szoknyába pólyálta valaki, már kékült az arca. A halász főlszedte, és odaadta egy vak özvegyasszonynak. Az meg eladta egy rizshántoló malom gazdájának, mivel annak nem volt gyereke... Továbbítás ** A molnár halála után egyedül találta magát Chi Phéo a világban, elindult hát, hogy elszegődjék valahová cselédnek. Húszesztendős korában földművesként dolgozott Ong Ly Kien, cu Ba Kiennél, aki akkor községi bíró volt, majd később , amikor az első tekintéllyé lépett elő, a Méltóságos Bölcs nevet kapta. Az a pletyka keringett, hogy az előljáró harmadik felesége - föltűnő fiatalsága ellenére - gyakran érezte magát ˇkedvetlennekˇ, és ezért magához rendelte - nem is egy alkalommal - Chi Phéot, hogy megmasszíroztassa a a lábát, megdörzsőltesse a hasát, és megveregettesse a hátát... Továbbítás **** ...vagyis, ki tudhatná, hogy miért? Azt is hozzátették a hírhez, hogy az előljáró úr aki különben rettegésben tartotta a falut, nagyon meghunyászkodott harmadik felesége társaságában. Ezt beszélték ... de hát mit nem beszélnek össze az emberek? A Madame kívánatosan teltkarcsú volt, rózsapiros ajakkal - és a férjét gyakorta kínozta az ágyékzsába. És - hiszen ez köztudott - azok a férfiak, akiknek púp van a hátán, félnek a feleségüktől, s ráadásul vadállat módjára féltékenyek. ***** Azt senki sem mondta, hogy az előljáró megharagudott volna a jól megtermett földművesre, de azt igen is beszélték, hogy az úr nem mert szólni semmit, annyira tartott feleségétől. Szó ami szó: állítólag a fiatalember, főlbátorodva a harmadik ágyas bizalmától (és ez az asszony kezelte a kasszát!), alaposan hozzányúlt a pénzhez meg a rizshez! Vagyis mindenki úgy mondta, ahogy hallotta, s ahogy elképzelte. Nem tudta az ember, kinek is higgyen. De az tény, hogy egy szép napon Chi Phéót elővezették a járási székhelyre. A mendemonda szerint börtönbe csukták. Hogy mennyi időre? Senki sem tudta pontosan. Továbbítás Hét vagy nyolc esztendei távollét után újra meglátták a faluban. Eleinte senki sem ismert rá, annyira megváltozott. Kopaszra borotvált koponyájával úgy festett mint egy valódi gonosztevő. Még a fekete lakkot is lekaparta a fogairól. Napbarnította arcától, szemtelen tekintetétől futkosott a hideg az ember hátán. Fekete, szöszből készült nadrágot és khaki színű zubbonyt viselt. A nyitott zubbony fölfedte mellkasán az otromba tetoválásokat: a buzogányos harcost körülfogó sárkányt és főnixmadarat. De volt még ezenkívül elég tetoválás a karján is. Chi Phéo úgy festett, akár egy madárijesztő. Visszatérésének másnapján már ott ült a piac áporodott levegőjében, és szesszel meglocsolt kutyahúst evett. Egész délutánig itt maradt. Amikor teljesen berugott, fogott egy üres üveget, és elindult a Méltóságos Bölcshöz, és az igazi nevén, az Ong Ly Kien, cu Ba Kienen szólítgatta, hogy ezzel is sértegesse. A tekintetes úr azonban nem volt otthon. Világos volt, hogy hogy Chi Phéo kötözködni,civakodni akar. - hát az első asszony szólt a második feleségnek, hogy valahogy akadályozza meg a botrányt, de a második feleségnek inába szállt a bátorsága és riadalmában a harmadikhoz futott, az meg rémülten hívta a negyediket - végül egyik madame sem merészelt kimenni a házból. Ez a vakmerő alak pedig, tökrészegen, fenyegetve lóbálta az üres üveget. Mivel egyedül voltak, úgy határoztak a feleségek. hogy bereteszelik az ajtót, és hagyják: hadd ordítozzon ez a gyönge elmélyű! Majd hallgathatja saját magát, hiszen a szája elég közel van a füléhez. Végül is csak három kutyájuk válaszolt neki. Három harapós kutya meg egy részeg... mekkora zsivaly! A szomszédok majd megsüketültek - de, mit tudhatjuk, lelkük mélyén lehet, hogy nagyon is örültek...Ez idáig csak azt hallhatták, hogy az első feleség, a második feleség, a harmadik feleség és a negyedik feleség gúnyolta az embereket; és íme, most itt volt végre valaki, hogy őket csúfolja! És ez a valaki teli torokból harsogta a káromkodásokat, de úgy bíz ám! És micsoda káromkodásokat! ******* Mivel egyedül voltak, úgy határoztak a feleségek. hogy bereteszelik az ajtót, és hagyják: hadd ordítozzon ez a gyönge elmélyű! Majd hallgathatja saját magát, hiszen a szája elég közel van a füléhez. Végül is csak három kutyájuk válaszolt neki. Három harapós kutya meg egy részeg... mekkora zsivaly! A szomszédok majd megsüketültek - de, mit tudhatjuk, lelkük mélyén lehet, hogy nagyon is örültek...Ez idáig csak azt hallhatták, hogy az első feleség, a második feleség, a harmadik feleség és a negyedik feleség gúnyolta az embereket; és íme, most itt volt végre valaki, hogy őket csúfolja! És ez a valaki teli torokból harsogta a káromkodásokat, de úgy bíz ám! És micsoda káromkodásokat! Továbbítás ******** ˝ Na, most majd meglátjuk - mondták az emberek maguk között -, hogy a Méltóságos meg a drágalátos fia fől meri-e emelni a fejét, hogy a nép szemébe nézzen! Mert ez az ember, úgy látszik, még az őseiket is kiforgatja a sírukból! ˝ Mások - az óvatosabbak - csupán ennyit jegyeztek meg: ˝ Szerencséje ennek az ágrólszakad iszákosnak, hogy nincs itthon az előljáró úr! ˝ Az új előljárót értették ezen, a Hajlíthatatlan Úr-at, Ong Ly Cuongot, a Méltóságos Bölcs fiát, aki hírhetté lett pökhendiségéről , dölyfösségéről. aki mindenki mást csak söpredéknek, pelyvának tartott. Az ám! Ha a Hajlíthatatlan Ong Ly Cuong itthon lett volna! És az embereknek igazuk volt. Továbbítás ********* Nemsokára egy érces hang hallatszott: ˝Mit akarsz, te hitvány fráter?! Te senkiházi csavargó! A vesztedet érzed, gazfickó?˝ Ezt mondta valaki Chi Phéonak. A hang a Hajlíthatatlan Úr, Ong Ly Cuong hangaja volt. Hazaérkezett hát az előljáró. Igen, ez csakugyan ő volt...Egy óriás pofon csattant, szinte fájt a fülnek, akkora volt a hangja. Ohó! Hát ez meg mi? Ökölcsapások és rúgások tompa zaja! Hűha, ezt nem muszáj megnézni! Darabokra fogják törni egymás csontját. Pang! Igen, ez a részeg ember volt, hozzá vágta az ajtófélfához az üres üveget, az tört össze. Ez nem is igaz, halljátok? Még miníg ordibál! Chi Phéo nem fogyott ki a káromkodásokból, segítségül hívta az egész falut, de olyan kétségbeesetten, mintha már vágnák a torkát. Chi Phéo ******** - Emberek! Ide hozzám!... Jaj, emberek! Ez az aljas gazember, a Méltóságos Bölcs fia megszúrt engem! Ez a piszkos Hajlíthatatlan Ong Ly Cuong, az előljáró, megkéselt! Jajaj, emberek, falubeliek, segítség!... És a nép látta, hogy Chi Phéo kínjában már a földön hempergett, és arcába szántottak az üvegszilánkok. Borzasztó volt látni, ahogyan folyt a vér. A kutyák is Chi Phéóra vetették magukat, acsarkodva ugattak. S a hajlíthatatlan Ong Ly Cuong, az előljáró. már föntről figyelte mindezt - sápadtan, hideg mosollyal ajkain. Igen, vigyorgott. Miért is ne! Hiszen jó komédia volt. És Chi Phéo magának kereste a bajt, ő jött ide szántszándékkal, hogy botrány csináljon; hát az egész egyszerűen ennyi volt. Összefutottak az emberek. Soha nem merte volna hinni senki, hogy ilyen sokan kimerészkednek a sötét utcácskából, ha alkalom adódik rá. Nagyobb lármát csaptak, mint a piacon. Az első madame, a második madame, a harmadik madame, a negyedik madame - a Méltóságos Bölcs egész háza népe - kijött nagy bátran a fiatal előljáró, Ong Ly Cuong jelenlétének biztonságában; és mind hadonászott, fenyegetőzött, szinte okádta a szitkok özönét. Pedig valójában ezek a dámák is csak azért merészkedtek elő, mert égtek a vágytól, hogy láthassák: mit művelt tulajdonképpen Chi Phéo. Ha másra nem, mindenesetre arra képes volt, hogy bosszúságot okozzon az ő tekintélyes férjüknek, legalábbis egyszer...